Lily Ljubljanaban :)

Mert még itt is voltunk, és természetesen ő sem maradhat ki a mókából :) Akkora örömmel tölt el látni, hogy mennyire élvezi! Imádja az ingereket, az élményeket, az új helyeket, az embereket, mintha egy duracell-nyuszival sétálnék:) De emellett mégis fegyelmezett és engedelmes, okos kutya. Ha leülünk és pihenünk, ő is tudja, hogy most nyugi van, és várakoznia kell, nincs rángatózás vagy csakazértis menjünk. Örömmel üldögél-álldogál, nézelődik mellettem:)
A nyár nagyon jó volt, Triesztben is kalandoztunk, fürödtünk, ill. csak mi, ő úgy döntött, márpedig nem jön be a vízbe. Inkább a parton szaladgált meg nézte, mi is az a tenger.
Az utat nagyon jól viselte, most oda-vissza autóval utaztunk, mint egy angyal, egymáson aludtunk:)

Nyári kutyavakáció

Flávörsz

Annyira szeretem fotózni a Lilyt, nagyszerű alany, már tudja, hogyan kell pózolni, lásd a stop.hu-n is. Milyen örömmel néz a kamerába és bájolog:)

Már tervezem a nyaralásunkat, de nem egyszerű. Nem látok nagy esélyt, hogy ezúttal eljussunk jó apámhoz, nem kooperál, vonatjárat nincsen Taljánhonba, buszon nemigen lehet kutyát szállítani, meg őszintén lehet, hogy attól már félnék, 8 óra a tömött Eurolines-on, az árról nem is beszélve...

A Balatonon pedig nem lehet kutyát fürdeni, egyszerűen abszurd. Minden normális európai országban van legalább egy kutyás strand a városban, itt az egész Balaton 200 km kerületén egy sem. Magyarország, így szeretlek? Nem.

Petfest utócsengés a neten

Hiába, no...:)

És még sztárok is lettünk:

http://www.stop.hu/bulvar/az-allatoke-volt-a-varosliget/1151963/

Azt hiszem, méltán mondhatom, hogy nem hétköznapi életű az én nem hétköznapi kiskutyám:)

Petfest

Vártuk, eljött, és hamar eltelt. Izgatottan utazott Lily végig a városon, kifejezetten szereti. Amint beáll a villamos, teszem azt, ő már töri is magának az utat, hogy az elsők között szálljon fel. Az Andrássy úton pedig hatalmas mosollyal galoppozott végig, minden nyitott üzletajtón bekukucskált, mert hát tudnia kell, mi van odabent ;)

Kiértünk végül a Városligetbe, ahol már számtalan négylábú kispajtása szaladgált. Bár eleinte igen kíváncsian nézelődött, egy-némely fiú kutyus fele még érdeklődést is tanúsított, délutánra kezdett lelankadni. Hiába, az embereket még mindig jobban szereti, mint a kutyákat:) A babakocsikért egyenesen odavan, rögvest ismerkedni kezdett egy kisgyerekkel, ha nem veszem észre időben, még arcon is puszilja, jó szokása szerint:)

Láttunk baba-vaddisznót, Mekk Elek kisunokáit, Vukot, még Hachiko leszármazottjával is összefutottunk, no meg sok más édes szőrmókkal.

A repülő kutyák, vagyis a Fly Dogs bemutatója eszméletlen jó volt, egészen kedvet kaptunk hozzá. Lily egyébként is imád frizbizni, fiatal még, és tanulékony, fontolgatom, hogy csatlakozunk. Aztán jövőre mi is fellépünk:) Bár, tekintve milyen beszari ill. megszeppent volt, mikor a színpadra kellett mászni a Szépségverseny okán, és én hogy izgultam érte, tudván, hogy össze fogja csinálni magát 50 kutya között, lehet hogy nem olyan zseniális ötlet... De majd pont így fogom feloldani őt is, meg magamat.

Miről is van szó:
http://www.flydogs.hu/

A színpadon mögém bújva álldogállt a szentem :)
A bíra szerint nem Lily a legszebb, de nem baj, jó volt, a gazdisok mindig elolvadtak tőle, arról nem is beszélve, hogy nekem Ő a legszebb :)

És végül, de nem utolsó sorban, nagyon boldog születésnapot az én pöttöm Pannámnak, mert bizony tegnap lett 3 éves:)

Hárman párban

 

Szép, napsütéses szombat délutánunk volt a hétvégén, így hát tettünk egy kiadós sétát Kurucles és környékén.
A kutyám valószínűleg abban a képzetben él, hogy ember, ami végülis nem csoda, hiszen úgy viselkedem vele, úgy beszélgetek vele, mintha egyenjogú társak volnánk, mint egy kis lény, akinek sok szeretetre van szüksége, mégis nálam bölcsebb és türelmesebb.
Szóval, ember lévén fél a kutyáktól. Igen, bárki közeledik felé, akár kicsi, akár nagy kutya, bármily barátságosan is, azonnal pánikba esik, majdhogynem kitépi magát a hámjából. Két és fél év alatt nem tudtam kinevelni belőle. Hát ez van.
Utunk szép kis utcák között vezetett, míg végül a Budai hegyek lábánál találtuk magunkat, majd az erdő szélén kikeveredtünk egy ismeretlen - furcsa- helyre. Gyönyörű szombat délután lévén sem láttunk egy lelket sem, a tábla szerint Gyermekotthon területén jártunk. Egy kicsit olyan volt az egész, mintha hirtelen minden ember kámforrá vált volna. Felborított bicikli, félbehagyott ping-pong játék, nyitott ajtó, mégis sehol senki.
Az udvar szélén egy aprócska keresztút vezetett felfele, volt talán 100 méter az egész. Szép kilátás nyílt onnan Budapestre illetve a János-hegyre.
Egy cicát is találtunk, nagyon kedves volt, a simogatásnak is örült, bár Lilyt kissé kétkedve méregette... :)
Továbbhaladva ismét az erdőn keresztül vezetett az ösvény, és végre megtaláltuk a kiutat Lipótmező környékén. Onnan már csak a csendes utcákon sétálgattunk, végül kedves barátnőm buszát még megvárva leültünk a padra, ahol sok csodálónk akadt, szokás szerint. Úgy vigyorogtak Lilyre, mintha az arcukra ragaszttották volna a mosolyt. :) Miután elindult a busz, mi is szépen hazabandukoltunk.

Fun-time

A legkedvesebb játéka a Frizbee :) Sajnos nem a legjobb, és én sem tudom mindig jól dobni neki, de ha a szél is kedvez, már el tudja kapni a levegőben. Az aztán az öröm! :) Miután kicsit kifárad, szépen leül mellém, és csak süttetjük a pocinkat. Freedom, sunshine, doggy fun :)

Tavaszköszöntő

 

Végre közel a tavasz - bár néha nem úgy fest -, így egy rövid kirándulós-sétát ejtettünk meg. Minden alkalomnak örül a kiskutyám, csak mehessünk, ha többen, még izgalmasabb.

Útközben találkoztunk egy skótjuhász fiúval, rögvest szerelem lett belőle. Lily ilyenkor olyan, mintha duracell-elemeket nyomnának belé, hipersebességel kergetteti magát a másikkal, sajnos nem is tudtam lekapni őket a géppel, pedig nagyon édesek voltak. A kutya gazdája nemigen örült neki, hiszen ők a másik irányba mentek volna tovább, a collie-fiú meg annyira belemerült a Lily által proponált játékba, vagy 500 méteren követett bennünket, avagy inkább a kislányt, a gazdi pedig képtelen volt visszahívni a kutyáját. Végül sikerült összeszedni őket, és véget ért az erdei románc.

Az erdőből kiértünk a Hidegkúti reptérre, ami tulajdonképpen a Hármashatár-hegy innenső oldala.

Még sosem láttunk síszörfösöket, marha jó sport lehet. Színes ernyőkbe kap bele a szél, és voltaképp szörföznek, csak nem a kék óceánon, hanem a fehér hóban.

A kis kiruccanás után pedig a jól megérdemelt pihenés :)

Hóó

Ezt a Lily építette. Egyedül.



Lily imádja a havat, legjobban, mikor a lépcsőről seprem a havat, ő meg alatta ugrál és ugat, hogy "Még, még!" :)

Emlékszem, éppen 2 éve találkoztam először Lilyvel, ugyanilyen nagy hó volt. És milyen édesen osztogatta már akkor is a puszikat :)) Ő az egyik legjobb dolog, ami történt velem. Köszönöm.

Lilyvel időnként ellátogatunk kedvenc üzletünkbe, #reklàm helye# a Fressnapfba. Márcsak a büszkeségem is táplálja (jaj de hiú vagyok), mikor meglátják az eladók és elolvadnak. Lily meg persze élvezi a rajongást, de sosem száll intelligens fejébe a dicsőség. (A kép télen készült, a karácsonyi kiárusításkor :) )

Boldog Karajcsont!

Hát akkor kutyajó karácsonyt kívánunk Mindenkinek! :)



Nagy utazás

Bizony nagy utazás egy ilyen kicsi kutyának :) Megjártuk Olaszországot, és élvezte minden percét.
Nagykanizsáig kettecskén utaztunk, majd ott vártak bennünket autóval, (milyen jó dolgunk van). Onnan nagy boldogságban kocsikáztunk Triesztig. A 4 órás vonatutat úgy utazta végig, mint egy angyal, minden aggodalmam szertefoszlott hamar. Eleinte furcsa volt neki a vonat hangja, amikor kigurultunk a vágányról, de pár perc alatt megnyugodott. Nyugodtan ült/feküdt mellettem az ülésen, és kíváncsian kémlelt körbe, hol az utastársak fele, hol ki az ablakon. A kalauzok a vagon ajtajában úgy gügyögtek neki, mint egy kisbabának (kivéve visszafele az utolsó paraszt kallert, aki azonnal rámripakodott, minthogy mit képzelek, hogy a kutya az ülésen fekszik, hiába a pokróc... Magyarország, így szeretlek)
Itthon napközben a kertben tölti az idejét, míg én dolgozon, ott azonban a társasházban is szépen viselkedett, nem is voltak kétségeim. A szobámban emeletes ágy van, az alsó ágy az övé volt. Sosem aludtunk még egy helyiségben, itthon a nappali kanapéja az ővé, s tartottam attól, nyugtalan lesz éjjel, és majd botorkál, de esze ágában nem volt. Úgy aludt reggel 9-10-ig, mint a bunda. Az ággyal szemben van egy tükrös szekrény, onnan leselkedtem, milyen édesen alszik az ágyon:) Jóformán nekem kellett őt felébresztenem. Reggeli ölelés után megvárta türelmesen, míg megreggeliztem, azután jött a reggeli séta. Még november végén is csodálatos idő volt, örömmel sütkéreztünk a napon.
A legjobb élménye talán a sirályok megcsodálása lehetett a kikötőben. Nem mondom, hogy a bevásárlóközpont, pedig ott is jártunk. Az olaszok igen jó fejek, a bejárati ajtón külön matrica invitálja a vásárlókat kutyusuk társaságában. Érdekes mód, a buszra nem szállhattunk fel, szegényt pedig még a szájkosárral is megkínoztam, így hát kijátszottam a sofőrt a végállomáson, míg távol volt, a hátsó részbe osontunk, megbújva csendben. Mindig számíthatok a kutyámra.
Szóval, jókat sétáltunk kedvenc (szülő)városomban, mindenre nagyon kíváncsi és érdeklődő. Az idegen ingereket is nyitottsággal fogadja, mindig mosolyog és higgadt, legfeljebb örömében ugrabugrál.
Külön öröm volt látni, mennyire nyitottak olasz honfitársaim, ha betértünk egy-egy helyre, teszem azt Tabacchinohoz (vagyis a Trafikba, hiszen apám a pipadohányról nem tud lemondani), vagy a Bárba, ahol mindig találtunk valakit, aki meggyömöszkölte Lilyt, nagy örömére.
Az egy hét hamar eltelt, kedvetlenül indultunk haza, és mire Budapestre értünk, hóvihar várt bennünket. A vakáció nem éppen legkellemesebb zárása volt hóban, hidegben, bal kezemben a bőröndöm vonszolva, jobb kezemben a kutya pórázát tartva hazabicegni. De summázva, szuper élmény volt, azt hiszem, mindkettőnknek :)

Éjjeli túra

Villamosozás :)

Kutyakeksz-kunyi

Szuper éjjeli túrán vettünk részt, 13-an voltunk, plusz Lily, a nyájőrző :) Hát nem hiába juhászkutya.

Normafáról indultunk este 9 fele,  onnan Virágvölgyön át fel a János-hegyi kilátóig, kis éjjeli uzsizás, majd tovább Szépasszony irányába, fel a Kaán Károly kilátóhoz, ahol páratlan éjjeli panoráma fogadott. A kivilágított Budapestünk pazar látvány, kb. éjjel fél 1-kor értünk oda.
Térképünk, és Lily segítségével még az éjjeli sötétségben is könnyűszerrel haladtunk utunkon, ahol csak elemlámpáink szolgáltatták a fényforrást. Ám jó, nem tagadom, Makkosmáriánál volt egy kis kavarodás, de hamar megtaláltunk magunkat. Ott egy pillanatra eltávolodtam a kutyámtól, kémlelvén a helyes irányt, amit ő éppen szem elől tévesztett, s kétségbeesett ugatásba kezdett, hova lettem, hiszen a sötétben ő is korlátoltan lát. Majd mikor válaszoltam neki és megtalált, rögvest a nyakamba ugrott. Ezek az apró, megható pillanatok.

Általában a csapat élén meneteltünk, ő szorosan mellettem, hiába mutatja nagylegénynek(leánynak) magát, a sötéttől is félt :P Érdekes volt látni, hogy rendszeres időközönként hátra szaladt, szemlátomást ellenőrizve, hogy mindenki megvan-e, majd megkerülte hátulról a csapatot és visszatért mellém. Itt a pásztorkutya-vér.

És végül megérkeztünk Hűvösvölgybe, usque 15 km után, nagyjából hajnali 2-re. Kellemesen elfáradva indultunk haza, egy remek élménnyel.