Boldog Karajcsont!

Hát akkor kutyajó karácsonyt kívánunk Mindenkinek! :)



Nagy utazás

Bizony nagy utazás egy ilyen kicsi kutyának :) Megjártuk Olaszországot, és élvezte minden percét.
Nagykanizsáig kettecskén utaztunk, majd ott vártak bennünket autóval, (milyen jó dolgunk van). Onnan nagy boldogságban kocsikáztunk Triesztig. A 4 órás vonatutat úgy utazta végig, mint egy angyal, minden aggodalmam szertefoszlott hamar. Eleinte furcsa volt neki a vonat hangja, amikor kigurultunk a vágányról, de pár perc alatt megnyugodott. Nyugodtan ült/feküdt mellettem az ülésen, és kíváncsian kémlelt körbe, hol az utastársak fele, hol ki az ablakon. A kalauzok a vagon ajtajában úgy gügyögtek neki, mint egy kisbabának (kivéve visszafele az utolsó paraszt kallert, aki azonnal rámripakodott, minthogy mit képzelek, hogy a kutya az ülésen fekszik, hiába a pokróc... Magyarország, így szeretlek)
Itthon napközben a kertben tölti az idejét, míg én dolgozon, ott azonban a társasházban is szépen viselkedett, nem is voltak kétségeim. A szobámban emeletes ágy van, az alsó ágy az övé volt. Sosem aludtunk még egy helyiségben, itthon a nappali kanapéja az ővé, s tartottam attól, nyugtalan lesz éjjel, és majd botorkál, de esze ágában nem volt. Úgy aludt reggel 9-10-ig, mint a bunda. Az ággyal szemben van egy tükrös szekrény, onnan leselkedtem, milyen édesen alszik az ágyon:) Jóformán nekem kellett őt felébresztenem. Reggeli ölelés után megvárta türelmesen, míg megreggeliztem, azután jött a reggeli séta. Még november végén is csodálatos idő volt, örömmel sütkéreztünk a napon.
A legjobb élménye talán a sirályok megcsodálása lehetett a kikötőben. Nem mondom, hogy a bevásárlóközpont, pedig ott is jártunk. Az olaszok igen jó fejek, a bejárati ajtón külön matrica invitálja a vásárlókat kutyusuk társaságában. Érdekes mód, a buszra nem szállhattunk fel, szegényt pedig még a szájkosárral is megkínoztam, így hát kijátszottam a sofőrt a végállomáson, míg távol volt, a hátsó részbe osontunk, megbújva csendben. Mindig számíthatok a kutyámra.
Szóval, jókat sétáltunk kedvenc (szülő)városomban, mindenre nagyon kíváncsi és érdeklődő. Az idegen ingereket is nyitottsággal fogadja, mindig mosolyog és higgadt, legfeljebb örömében ugrabugrál.
Külön öröm volt látni, mennyire nyitottak olasz honfitársaim, ha betértünk egy-egy helyre, teszem azt Tabacchinohoz (vagyis a Trafikba, hiszen apám a pipadohányról nem tud lemondani), vagy a Bárba, ahol mindig találtunk valakit, aki meggyömöszkölte Lilyt, nagy örömére.
Az egy hét hamar eltelt, kedvetlenül indultunk haza, és mire Budapestre értünk, hóvihar várt bennünket. A vakáció nem éppen legkellemesebb zárása volt hóban, hidegben, bal kezemben a bőröndöm vonszolva, jobb kezemben a kutya pórázát tartva hazabicegni. De summázva, szuper élmény volt, azt hiszem, mindkettőnknek :)

Éjjeli túra

Villamosozás :)

Kutyakeksz-kunyi

Szuper éjjeli túrán vettünk részt, 13-an voltunk, plusz Lily, a nyájőrző :) Hát nem hiába juhászkutya.

Normafáról indultunk este 9 fele,  onnan Virágvölgyön át fel a János-hegyi kilátóig, kis éjjeli uzsizás, majd tovább Szépasszony irányába, fel a Kaán Károly kilátóhoz, ahol páratlan éjjeli panoráma fogadott. A kivilágított Budapestünk pazar látvány, kb. éjjel fél 1-kor értünk oda.
Térképünk, és Lily segítségével még az éjjeli sötétségben is könnyűszerrel haladtunk utunkon, ahol csak elemlámpáink szolgáltatták a fényforrást. Ám jó, nem tagadom, Makkosmáriánál volt egy kis kavarodás, de hamar megtaláltunk magunkat. Ott egy pillanatra eltávolodtam a kutyámtól, kémlelvén a helyes irányt, amit ő éppen szem elől tévesztett, s kétségbeesett ugatásba kezdett, hova lettem, hiszen a sötétben ő is korlátoltan lát. Majd mikor válaszoltam neki és megtalált, rögvest a nyakamba ugrott. Ezek az apró, megható pillanatok.

Általában a csapat élén meneteltünk, ő szorosan mellettem, hiába mutatja nagylegénynek(leánynak) magát, a sötéttől is félt :P Érdekes volt látni, hogy rendszeres időközönként hátra szaladt, szemlátomást ellenőrizve, hogy mindenki megvan-e, majd megkerülte hátulról a csapatot és visszatért mellém. Itt a pásztorkutya-vér.

És végül megérkeztünk Hűvösvölgybe, usque 15 km után, nagyjából hajnali 2-re. Kellemesen elfáradva indultunk haza, egy remek élménnyel.